Az első sütéshez kovászt kell készíteni (vagy kapni ajándékba) így:
3-4 púpos evőkanál rozsliszt vagy másmilyen teljes őrlésű liszt (én itt tönköly lisztet használtam) + annyi langyos víz, hogy tejfölsűrűségű legyen.
Ennek 1 napig állnia kell. Szerintem nyitott tetővel.
Másnap újra hozzáadni 3-4 púpos evőkanál lisztet és langyos vizet. (ekkora már elkezd erjedni a kovász, innentől már érdemes lefedni)
Harmadnap megint ugyanez.
Este 12 dkg kovászt és 40 dkg lisztet (most éppen rozs) vízzel összegyúrni.
Másnap 12 dkg-ot ebből vissza tenni a kovászba, a maradékhoz kell adni 1 kg teljes őrlésű lisztet (most tönköly) 6-7 dl vizet, annyit, hogy se száraz se ragadós ne legyen. 25 g só, kömény...
Néhány óra kelesztés után alaposan újragyúrni.
Arra érdemes figyelni, hogy amennyire lehet homogén, azaz nem hajtogatott, legyen a kenyér, mert minden lehetséges helyen hajlamos a repedésre. Az elképzelt alakúra formázott kenyeret újra kelszteni és bevágni a tetejét.(Ezt a részét már Ági csinálta, mert én itt, nem úgy mint otthon, a munkából sajnos csak este járok haza.)
A sütőbe egy edény vizet kell tenni.
250 C˚-os sütőbe (amikor az edényben a víz nagyon intenzíven forr) betenni a vízzel alaposan megkent kenyeret, 15 percig így sütni.
További 40 perc 190 C˚.
Ha kész, a sütőből kivéve be kell kenegetni vízzel és egy konyharuhába tekerni, hogy jó legyen a héjja. Ezt esetleg 1-szer érdemes megismételni.
Tényleg finom és minden gyerekünk mindig szerette a saját készítésű kenyereinket.
A kovászt egy csavaros üvegben lehet a hűtőben tárolni sokáig.
Tegnap délután bejglit sütöttem erről az oldalról, a receptet ott mindenki megtalálja. Szerintem nagyon jól használható kezdőknek is:-). A zsírt helyettesítettem margarinnal, lehet, hogy szentségtörés, de ezért nem akartam zsírt venni.
Első nekifutásra kettőt sütöttem, de már sajnálom, hogy nem rögtön hatot:-). A mandulás egy nagyon picit megrepedt (azért mandula és nem dió, mert nem volt dió sem itthon, sem a közeli boltban), de azért így is nagyon szép és finom.
Azért kellett megkóstolnunk, mert Szonjáéknál holnap karácsonyi ünneplés lesz az oviban, ahová minden szülő valami karácsonyi sütit visz, az lesz a közös tízórai. Ezért sütöttem a bejglit és szerettük volna tudni, hogy elég finom-e ahhoz, hogy elvigyük. A próbát nagyon jól kiállta, de Szonja persze nem biztos, hogy megy, ma nem vittük óvodába sem, mert tegnap délután elég betegnek tűnt...
